A hangszigetelési követelmények elvileg az összes külső oldali nyílászáró szerkezetre ( + zsaluziák, redőnyök, stb.) vonatkoznak, ha azok az úgynevezett „védelemre szoruló” ( nappali, hálószoba) helyiségekbe kerülnek beépítésre.
Az új építésű épületek esetében a DIN 4109 szabvány továbbra is általánosan kötelező érvényű, amelyben a minimális hangszigetelés követelmények (alsó határérték szerint) kerültek meghatározásra. A DIN 4109 szabvány frissített változata 2018-ban jelent meg, s általánosságban elmondható, hogy az épületszerkezeti elemek hangszigetelésére vonatkozó korábbi (1989) előírásai lényegében változatlanok maradtak. A változás viszont, hogy a vizsgálati (Rwp) és számított ( Rwr) értékek megkülönböztetése és elhatárolása már nem lehetséges.
Továbbá a tervező feladata az egyes épületalkatrészek hangtechnikai méretezése a teljes külső komponensre vonatkozó követelmények alapján, amely eljárás a falakra, nyílászárókra és tartozékokra vonatkozó követelmények meghatározása mellett az épület csatlakozási hézagára (beépítési hézag) is kiterjed. A DIN 4109-2018 frissített változata előírja a hangtechnikai méretezést a beépítési hézag vonatkozásában is.
Alapszabály: a beépítéshez szükséges hézagkialakítás esetében fontos, hogy a fuga hangszigetelési indexe legalább 10 dB értékkel legyen magasabb, mint a beépített szerkezet hangszigetelése annak érdekében, hogy a szerkezet elvárt hangszigetelési értéke a beépítés alkalmával se sérüljön. A fugák tömítőanyagainak hangszigetelési tulajdonságai laborkörülményekben 60 dB értékig mérhetők, amelyek irányelveit a DIN ISO 10140-1 szabvány szabályozza. Alapvetően a fugák hangszigetelőképességének, illetve azok teljes hangszigetelésre gyakorolt hatásának meghatározására egy tervezési irányelv vonatkozik, amely a beépítendő szerkezet és a teljes hézag együttes kialakítását veszi alapul. A DIN 4109-35 szabvány ennek alapján az alábbi táblázatban rögíztett értékeket határozta meg – 1.sz. táblázat
táblázat – beépítési hézaghangszigetelése a nyílászárók épületcsatlakozási fugái vonatkozásában – fugamélység (t) 50 -100 mm
Levezetés a táblázatban látható példán keresztül: Vegyünk alapul egy Rw = 35 dB (példában bíbor színnel jelölve) hangszigetelésű, közepes méretű nyílászárót, amennyiben a fuga hangszigetelési értéke pl. Rsw = 35 dB (piros színű görbe), akkor az ablak hangszigetelése körülbelül 6 dB értékkel (piros nyíl) csökken.
Amennyiben 45 dB (kék görbe) fuga hangszigetelési értéke, a veszteség csupán 1 dB (kék nyíl) ugyanazon nyílászáró esetén. Tehát, minél nagyobb a fuga hangszigetelése, annál kisebb a hangszigetelés vesztesége egy beépített nyílászáróban A fentiekből megállapítható, hogy ahhoz, hogy a beépített nyílászáró hangszigetelése ne csökkenjen 1 dB-nél nagyobb mértékben, a fuga hangszigetelési értékének + 10 dB értékkel nagyobbnak kell lennie.
fugahangszigetelés a beépítési hézagok esetében
A hézag hangszigetelésének számított hatása az ablak hangszigetelési értékére beépített állapotban
Ne felejtsük el: a kétoldali (külső-belső) fugatömítettség jelentősen növeli a beépítési hézag hangszigetelőképességét az egyoldali tömítettséggel szemben. Fugaszigetelő anyagok setében ( hab, ásványgyapot, stb.) esetében a hézag minél teljesebb kitöltésére törekedjünk, a hajszálrepedések, ékek általi lyukak a szigetelőanyagban jelentősen ( akár 10 dB értékkel is) csökkenthetik a beépítési hézag hangszigetelő képességét.
A körbefutó fugahossz ablakfelülethez viszonyított aránya szintén befolyásolja a szerkezet hangszigetelőképességét. A nagyobb méretű nyílászárók esetében a fugahossz kisebb arányt képvisel a nyílászárók felületéhez viszonyítva, ezért a szerkezet egészének jobb a hangszigetelő képessége.
A DIN 4109 szabvány frissített változata 2018-ban jelent meg és általánosságban elmondható, hogy az épületszerkezeti elemek hangszigetelésére vonatkozó korábbi (1989) előírásai lényegében változatlanok maradtak, viszont alapvető változás, hogy hogy a vizsgálati ( Rwp) és számított ( Rwr) értékek megkülönböztetése és elhatárolása már nem lehetséges — korábban a vizsgálati értéknek legalább + 2 dB értékkel kellett a számított érték felett lennie. Viszont hangtechnikai méretezésnek – a falakra, nyílászárókra és tartozékokra vonatkozó követelmények meghatározása mellett – ki kell terjednie az épület csatlakozási hézagára (beépítési hézag).
Alapszabály a beépítéshez szükséges hézagkialakítás esetében, hogy a fuga hangszigetelési indexe legalább 10 dB értékkel legyen magasabb, mint a beépített szerkezet hangszigetelése annak érdekében, hogy a szerkezet elvárt hangszigetelési értéke a beépítés alkalmával se sérüljön. Itt mindenképpen fontos a beépítési hézag szélessége és az alkalmazott tömítő, szigetelő anyagok típusa.
Természetesen, minél kisebb a beépítési hézag, s azt minél hatásosabban sikerül egy megfelelő multifunkcionális szalaggal kitölteni, annál kisebb lesz a hangszigetelés vesztesége a fugatartományban. Illetve minél nagyobb egy szerkezet, annál kisebb arányt képvisel annak beépített kivitelében a fugahossz, ezért kevésbé rontja a szerkezet egészének hangszigetelőképességét.
Továbbá, mindenképpen ügyelni kell, hogy a beépítés helyszínén milyen “korrekciós-tényezők” ( C;Ctr ) kerültek előírásra az adott hangfrekvenciák vonatkozásában. Az is egy érdekes faktum, hogy vizsgálatok kimutatták, amennyiben erősebb merevítőidomok (tokban zárt acélszelvény, szárnyban pl. V308) kerülnek felhasználásra, az minimálisan javítja az egész szerkezet hangszigetelési értékét.
Különösen igaz ez az Rw >= 43 dB értékkel rendelkező szerkezetek esetében, mert itt az “erősebb” acélidomoknak köszönhetően a szerkezet egésze vonatkozásában egy + 0,5 dB értékkel, illetve egy 1 dB kisebb (Ctr) korrekciós értékkel lehet kalkulálni a zavaróbb mély-és közepes hangfrekvenciák esetében. Ez egyébként a 42 dB >= Rw >= 39 dB esetében + 0,3 dB-t és ugyanúgy 0-1 dB-vel alacsonyabb Ctr korrekciós tényezőt jelent. Az ettől kisebb hanggátlási értékek esetében a merevítőidom típusa már nem vehető figyelembe.
fugahangszigetelés a beépítési hézagok esetében
